RINGATÓ

1975-ben születtem. Hétévesen a szüleim zeneiskolába írattak, zongorázni tanultam és azóta talán nem is telt el hét anélkül, hogy ne mentem volna zeneórára, vagy később ne tanítottam volna zenét. Mindig nagyon szerettem énekelni és - bár sok minden érdekelt - az elsõ komoly döntésemmel a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium ének-zene tagozatos osztályát választottam. Innen már meg volt írva az út, hiszen az iskola leánykarával olyan élményeket szereztem, melyek egész életemre meghatározóak lettek. Rengeteget utaztunk, buszoztunk Európa szerte, komoly díjakat nyertünk. Érettségi után a konzervatórium, majd a zenemûvészeti fõiskola következett. 2002-ben diplomáztam Miskolcon magánének-tanár, ének-kamaramûvészként. Tanulmányaim során, ahogy teltek az évek, világossá vált elõttem, hogy nem a színpad világa, hanem más hivatások vonzanak igazán: a tanítás öröme és a család összetartásával járó mindennapos felemelõ feladatok. A diploma megszerzése után már ezzel a határozott hivatástudattal helyezkedtem el a Budakeszi Zeneiskolában magánének tanárként. Ekkor adódott az a nagyszerû lehetõség, melyrõl gyorsan kiderült, hogy nagyon közel áll a szívemhez: szolfézscsoportokat kaptam kisebb-nagyobb gyerekekkel. Olyanok is voltak közöttük, akik még nem tudtak írni-olvasni. Élveztem a tanítás minden percét. 2003-ban beiratkoztam az ELTE szolfézstanári szakára. A tanítás mellett zeneóvodai csoportokat is indítottam, sok örömteli és tanulságos percet töltöttem el a kicsikkel, láttam mennyit fejlõdnek. Ahogy szövõdtek a szakmai és baráti kapcsolatok a családok és köztem, egyre biztosabb szemmel vettem észre az összefüggést a gyermekeiknek sokat éneklõ szülõk, a hétköznapokat dalolással, mondókázással, verseléssel, meséléssel gyakran színesítõ családok, az otthoni természetes és állandó zenei környezet és a nyitott, kiegyensúlyozott gyermeki magatartás között. Mocorgott bennem a kíváncsiság, hogy is függ össze mindez, mit szív magába egy kisgyermek, pici baba, magzat az õt érõ zenei ingerekbõl, mikor kezd megnyilvánulni a fogékonyság. Alaposan körülnéztem, eljutottam Gállné Gróh Ilihez. 2007-ben végeztem nála a Ringató módszertani tanfolyamot. Láttam a foglalkozásait, figyeltem õt, a mamákat, a gyerekeket, és megerõsödött bennem: itt az alapja mindennek! Most, hogy már én is 15 éve foglalkozásvezetõ vagyok, úgy érzem, a Ringató egy sziget a nyüzsgõ világban, nyugodt, barátságos, zaklatottság nélküli harminc perc, ahová nem csak a jó közösségért és hangulatért jönnek el a családok, hanem az õ és a gyermekeik számára összeválogatott igényes lelki táplálékért. Ilyen folyamat részesének lenni minden pedagógus álma.