RINGATÓ

A zenével való bensőséges kapcsolódásom egészen korán nyilvánvalóvá vált; járni még nem tudtam, de járókámba kapaszkodva húztam fel magam egy kis táncra, ha zongoraszót hallottam otthon. 5 éves lehettem, amikor megismerkedtem a citerával, és rövidesen egy népi énekegyüttes tagjaként váltam a népzenei világ aktív részesévé közel 15 évre. Bár a gimnáziumot követően az életem egy másik mederben folyt tovább, a zeneszeretet sosem hagyott el. 2021-ben egy könnyűzenei formáció énekeseként új virágzásnak indultam, lelkesedésem pedig azóta is töretlen. 

2023. augusztusában született meg a kisfiam, aki már magzatként zenefogyasztóvá vált, később pedig tudatosan tettem a mindennapjaink részévé a zenében való kapcsolódást. Korábban is tisztában voltam ennek jótékony (testi-lelki) hatásaival, de a kisfiam útjának kísérése során vált igazán valósággá számomra, mit is jelent, ha a zenei nevelés megkezdődik "9 hónappal a születés előtt" (Kodály Zoltán). Ekkor éreztem először egzakt belső hívást arra, hogy a tehetségem szolgálatba fordítsam, és azok számára, akik velem ellentétben nem voltak olyan szerencsések, hogy zenei környezetben nőjenek fel, mankó lehessek abban, hogyan tudják a mindennapjaik részévé tenni a zenét, az éneklést már egészen korán, kisbabájukkal közösen.

Sok édesanya társam bizonytalan a hangjában, éneke tisztaságában, holott minden kisgyermeknek az édesanyja hangja a legcsodásabb, ráadásul a zeneiség nemcsak dal, nemcsak éneklés, hanem ritmus, dinamika, hangerő, minden olyan ami megjelenik egy-egy népi hangutánzóban, verses mondókában, egyszerű ölbéli játékban is.

A Ringatóban megtaláltam mindazt, ami számomra fontos volt; közös értékeket, hiteles szakmai alapot, valamint egy összetartó közösséget. Hálás vagyok, hogy Gróh Ilonától tanulhattam.