RINGATÓ

„Meggyőződésemmé vált, hogy a magyar parasztembert népdalra ugyanaz az erő fakasztja, mint amely tavasszal a virágokat.”

Bartók Béla szavai közel állnak hozzám, úgy érzem, így vagyok ezzel én is; ez az erő vezette és formálta utamat az életben, így végeztem népi ének előadóművészként a Zenekadémián, tanítottam zeneiskolákban, táborokban, döcögtem népdalgyűjtő utakon, énekeltem táncházban és különböző formációkban, valamint megalapítottuk a Fuvalom énekegyüttest barátnőimmel.
S most édesanyaként újra rácsodálkozom, és hálás vagyok, hogy milyen különleges dologra tehettem szert; 
ringatva, játszva, időtlenségben egymásrahangolódva még inkább megélem, hogy az éneklésnek valóban az a természete, ahogy Bartók Béla említette.
Ennek mentén szeretném élni és éltetni, közösségben gyarapítani az éneklési kedvet, mert bízom benne, hogy amit Bartók látott ezelőtt csaknem 100 évvel, ma is jelen van és értünk van.